Kolléganőm hosszas hadakozás után elérte végre, hogy főnökünk elengedje nyugdíjba és ne próbálja meg mindenféle jogszabályokkal és számolási módokkal bebizonyítani neki, hogy nincs meg a kellő ledolgozott munkaéve. A sikeres időpont kitűzésnek az örömére már el is kezdte szervezni a nyugdíjba vonulási buliját és el kezdte tervezgetni, hogy mit fog kezdeni a felszabadult idejével. Egy dolog biztos, mostantól nem szeretne számokkal foglalkozni, inkább az irodalom lesz előtérben. Mivel eléggé jól ismerem tudom, hogy az utóbbi hónapokban versírással próbálkozik. Innen jött az ötlet, hogy a bulira egy Parker „Jotter” nyomósirónt fogok neki vásárolni, amibe gravíroztatok majd valamilyen frappáns szöveget. Ez az ajándék szerintem minden alkalommal, amikor a kezébe veszi és használni kezdi rám illetve régi munkahelyére fogja emlékeztetni és talán lesz egy kis honvágya a több tíz év alatt megszokott irodai környezet után és beugrik majd néha egy csésze megszokott ízű kávéra és néhány darab kekszre hozzánk.